Istenkáromlás

Olyan pazar szókincskészlettel, olyan gazdag nyelvvel, ezerféle
ízzel, s színárnyalattal, mint a magyar egyik se bír. Lehet az bár
francia, akár orosz, akár ír. Hiszen, hacsak a káromkodásra gon-
dolok… Csak Isten a megmondhatója, hogy mennyi trágár ki feje-
zést, mennyi szitkot tudok. És ez most annak okán jutott eszembe,
---------------------------------
hogy tegnap, mikor éppen egy rozsdás szeget vertem a parkettbe.
Hogyis mondjam másként és szépen? Mikkor ennek nem a fejére
ütöttem, hanem a kezemre. Elkezdtem az ujjaim rázni, s a szavakat
cifrázni. És ahelyett, hogy azt mondtam volna szépen, hogy ejnye-
---------------------------------
bejnye te fanyelű kalapács, vagy te fakezű parkettás! Én nem, mert
azon nyomban dúltan az Úrhoz fordultam, mert ebben csak ő lehet
a hibás. Te Magasságos, ki ott a mennyben vagy, te ki sosem mutatod
meg magad, de ennek ellenére a feltételeket mindig te szabod. Az áldó-
ját Uram! Hát mért nem ba... meg azt bárca bitorló kur…  anyád. És én,
---------------------------------
az esetlen otromba parkettás, még jó néhány durva, és keresetlen szó-
val folytattam tovább. Dühösen sziszegtem, fújtam. Aztán mikor már
megnyugodtam, megint csak hozzá fordultam. Imádkoztam, és csen-
desen kértem. Hiszen volt rá okom rendesen. Istenem ne vedd tőlem
zokon. Bánom bűnömet, és bocsáss meg nekem gyarló emberednek.