Döbbenten olvasom a cikket. Elment,
itthagyott minket a szeretve
tisztelt Wichmann Úr. Mert Te aztán Úr voltál a
vízen Tamás. Te
voltál az egyetlen hadúr. A mezőny legjobbja, a kenusok legyőz-
hetetlen bajnoka. Istenem, hányszor álltál fenn a tetőn. Fenn lo-
bogott
nemzetünk zászlaja. Mi meg itt lenn, meghatódva néztünk
fel Rád, és egyként dúdoltuk nemzetünk
himnuszát. Te csodás or-
----------------------------------------------
szágimázst, Te nemzet nimbuszt teremtettél akkor
Tamás. E kicsi
nemzet apraja, nagyja ismert, és szeretve tisztelt téged.
Felnéztünk
Rád Wichmann Tamás. És most itt a vég. Kibabrált veled ez a nagy
gonosz árnyék. Rád borult az ólmos ég. Miránk meg a gyász, és a
veszteség.
Megannyi sporttárs, szerető barát köszön el most tőled.
De nem csak ők tisztelegnek előtted, mert
tőled búcsúzik az ifjúság
----------------------------------------------
is, hisz Te adtál nekik mintát. Rád
emlékezik most sok aranyat hozó
tavasz, sok nyár, és ősz. Emlékednél időz jó
pár célbajutatott víg ke-
nu is. És büszke rád a part menti csónakház, a Duna
meder, és ezer
elkoptatott, és törésig húzott lapát. De ne add fel, Te csak
tréningezz
tovább! Eddz, ahogy tetted ezt itt eddig is. Csak egy kacsintás
Tamás,
egy rövid viszlát, hogy odaát is hallhassuk kis nemzetünk himnuszát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése