A fáradt ember, amikor ágyba fekszik, váltig aludni vágyik. Hát
így vagyok ezzel én is, de mégis vannak furcsa éjszakák, mikor
valami buta ábrándozás vagy mi, nem hagy aludni. Ilyenkor bár
ütni tudnék, rúgni, köpni, anyázni, elfutni akár, de hiába. Tegnap
éjszaka talán már éjfélt is ütött az óra, de valami átok vezényszó-
-----
ra úgy gázolt át rajtam az elmúlt napok emléke, ahogy a ka-
rámba szorult lovak gázolnak át kitárt kapun óvatlan gazdájukon.
Ezek az átok patások csapatostól taposták szét az éjszakámat.
Szerettem volna ordítani, de csak elárvult némán virrasztottam
-----
konok patájuk alatt, ott gubbasztottam bénán a riadt álmok eltö-
rött darabkái között. Szerencsés ember az, kinek a nagy álommes-
ter vak lámpását úgy rakja ágya elébe, ahogy az agyvérszegény
éjszaka teszi vágya fejébe, és ezért az alvás áldását adja cserébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése