Uram, kiszámoltam hány éjszakán háltam bűnöktől gyűrött ágyad
matracán. Kiszámoltam, hány lépést tett meg lábam a Föld baráz-
da hátán, ám csak tegnap világosodott meg igazán, hogy nincs
ártóbb, nincs fájóbb teremtménye glóbuszodnak, mint a közöm-
bös, mint a nem törődöm ember. Tegnap kint a kertben ezerszer
-----
ezer hangyát figyeltem meg, kik csupán ösztön lények, ezek még
is mint értelmes teremtmények özön szám siettek a cél felé. Ad-
dig néztem a kerítésen innen a hangyabolyt, mígnem szemem
előtt összefojt, de hiszem, hogy a leképezett káoszképlet, kódolt
üzenetet küldött a messzeségből, fároszfényt a cél felé igyekvő
hangyák tengeréből. Ha hiszed, szíveld meg ezek üzenetét. Ne
-----
hagyjuk kihűlni világunk hisz kihűl, ha nem vigyázunk. Becsapjuk
örök álmunk, ha tovább hibázunk. Legyűr minket az ördög körmű
fagy, vagy a tátongó űr szörnyű nagy szele hordja szét ember lép-
tékünk oly sok időn át kitaposott csapását. Ezért hát ne higgy a
közömbösnek, mert ős ellenséged ez! Ne higgy a rossz, a gonosz
-----
ellennek. Miatta van, hogy kemény öklök dörömbölnek remény
virrasztó világunk ajtaján! Én a szívem adnám az égő parázsért, a
hamuban pislákoló varázsért. Akarván, hogy érjen a felismerés
fénye égig, égjen a máglya, és föllobbanjon a szeretet lángja. Én
a szívem, s minden kincsem, a hitetlenre hatván, mindet neki ad-
nám. Tudja meg a közömbös, hogy Isten igéjével, a szeretet fé-
-----
nyével táplálkozunk mi itt mind. Márványba vésném, lelkébe
égetném; hogy a Földnek, mint az érzékeny gyermeknek szeretet
kell, erre szomjazik, mert a kozmoszban fázik, melegségre vágyik.
Nekem tegnap világosodott meg igazán, hogy nincs fájóbb, nincs
ártóbb teremtménye a Földnek, mint a rossz, a közömbös ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése