Gyermek fejjel

A kicsi ember titokzatosnak látja maga körül a világot. Olyan-
nak, mint a színes mesét. Ennek mintájára csodákkal népesíti
be, az amúgy is gazdag képzeletét, és az ébrenlét tovább szövi
az álmot. Kíváncsian figyeli a valóságnak tűnő, eszét s szívét
kápráztató színes délibábot. Kölyök koromban többször gon-
doltam arra, hogy megmászom a Tokaji hegyet. Úgy gondol-
---------------------------------------------------
tam ezzel kezdek és, ha majd felnőtt leszek serpa nélkül hódí-
tom meg a Mount Everest. Azt is elképzeltem, hogy tengerész
leszek. Igen, mert ha a Lónyai csatorna a világ kapuja, és ha a
Tiszáig elúszom, ami Bercelhez képest nem is nagy távolság,
onnan már nincs is olyan messze a Fekete-tenger. De én ma
nem megyek haza, mert ha későn hajtom be az istállóba a te-
---------------------------------------------------
heneket engem úgy megvernek, hogy lesántulok. Ott meg biz-
tos, hogy tárt karokkal várnak. Mert ebben a világban rendje
van mindennek. És, ha mégse, akkor beállok inasnak, mert azt
a munkát is csinálni kell valakinek. Majd csak megegyezek a
legfőbb tengerésszel. De én holnap már nem legeltetek, és is-
---------------------------------------------------
kolába se megyek. Persze gyermek fejjel még nagyot mer ál-
modni a nem gyáva ember. Aztán felnőtt ésszel már árva
szájú lesz,  felhagy álmaival, földhöz ragadttá válik és be-
éri kevéssel. „Add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket,
és bocsásd meg a mi bűneinket.” Így van ezzel felnőtt fejjel  az
---------------------------------------------------
ember, és annyira vágyik csak, ami létéhez feltétlen kell. Most,
így öreg koromra, ha visszatekintek akkori önmagamra, büsz-
keséggel tölt el, hogy a földnek akkori tudója csodákban hitt,
és bízott. És, mint legfőbb mozgatója, meg akarta hódítani ezt 
az akkor még úgy látszott, számára berendezett mese világot.
---------------------------------------------------
Angyal András  >  Gyermek fejjel