A farkas magánya

Csak én érzem magányom. Árvaságom nyomomba jár, mert,

ki párra nem talál, azzal a halál cimborál.   Szeretet híján

magamra maradtam. Kimondhatatlan rossz. Becsület okán

azt mondják rám, hogy gonosz. Pedig nem vagyok az. Én, 

csupán csak élni akarok. Kinek Isten életet adott, az jogot is

------------------------------------------------------------

kapott. Van sok, kit vad kísértés csábít, van ki csal, lop, és

ámít. De minek, ha nincs rá ok, ha nincs rászorulva. Egye-

dül csak én vagyok itt elárvulva, mert mindenki tulajdona

itt valakinek. Itt léleknek, Isten teremtménynek mindnek

társa, párja, hitvese, férje, asszonya, van. És mitől fél, ha

------------------------------------------------------------

házában bizton társsal él. Én a magányos farkasok sorsát

élem, fázom, éhezem,  hideg az ágyam, kerget a vágyam.

Este házamba rendre egyedül érkezem, asztalnál egyedül

étkezem, ágyamban egymagam hálok. A test, és a lélek
társas kincs, hogy is lenne nyugtom, amíg párom nincs.

------------------------------------------------------------
Angyal András  >  A farkas magánya