Forró nyáreste ledér fény úszik a
Tisza tükrén. Az
ég kékjén pucér Hold teste remeg.
Az éj peremén
messze néhány szerény fehér pára
lény lebeg. A tik-
kadt meleg nap után szikkadt
vágya okán úgy tű-
nik ma már mind bágyadt, és esni
gyáva. Pedig azt
---------------------------------------------------
reméltem, hogy kielégületlen
indulatában egynek-
egynek még is csak kitörni óhajt, és lángra kap dör-
gedelmes
vágya. Véltem villámlik, tüze gyúl, s míg
sóhajt nagy szerelme cikázik egyre,
majd könnye
hull. De úgy látszik, ma már nem
esik, és mély ál-
---------------------------------------------------
mába csendesedik a Tisza is. Látom,
ahogy behor-
pad szép nagy mellkasa, s hiba
várom mozduljon
hulláma újra. Lába, s karizma
elernyed, nagy hom-
loka kisimul, és a nappalt cserélve a
rejtjeles éjszaka
lelke-vére béke medrében szendereg.
Hallom, ahogy
---------------------------------------------------
békésen liheg, csendes csillámaival
együtt szuszog.
Aludjatok csak drága lények,
hullámok, fények, ti
velem egy édes testvérek, rég
éreztelek ily testközel
titeket. És a tegnap izzadt
hálóingét levetve, holnap
én veletek ismét csak tikkadt meleg
napra ébredek.
---------------------------------------------------
Angyal András > Nyári est a
Tiszánál . . .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése