Hűség...

Ha már nem látod lábnyomát a hóban, tépett taka-
róját a sarokban. Ha nincs kopott edénye a szokott
helyen, s itt-ott ételmaradék a szőnyegen. Ha nem

lóg póráza fent a fogason, nem hallod ugatását kint a

teraszon. Ha nincs, ki megugasson egy földből kibujt

gilisztát, nincs ki szétrágja a család összes papucsát,

vagy ellopja a hűlni kitett hurkát. Mikor, ha nincs, ki

éjszaka egy gyanúsnak vélt mozdulatra, vagy egy hir- 

--------------------------------------------------

telen zajra, fejét felkapja. És, ha álmodból felriadsz, nem

vakkant abban a pillanatban. Nincs veled mikor kelsz,

mikor lefekszel. Nem látod kihegyezett fülét. Nincs ott

életed árnyékaként. Mert ilyen volt. Nyalt, falt, csókolt,

és mindig csak a szeretete áradt feléd. Emlékszel vitte

a sapkát utánad, pedig csak egy állat. Ez a valaki fon-

tos volt számodra, és most hiányzik. Gondold csak vé-

gig, amit ez jószág, ez a csupa szívjóság maga után

--------------------------------------------------

hagyott. Miért nem adtál neki akkor egy falatot, mikor

leste a szád. Emlékezz, ha mentél valahova, mindig

oda kéredzkedett hozzád a kocsiba. És nem értette,

mért nem mehet. Pedig az volt az álma, hogy mindig

veled lehet. Azzal telt minden napja, hogy várt. Várt,

míg te dolgoztál, vagy más miatt a háztól elvoltál.

Gondold el az ő szívtépő hiányát. Egész kutya életé-

ben téged várt. Nagy kegy volt ő neked. Hűséges volt,

--------------------------------------------------

okos, és sohasem hibáztatott, nem haragudott rád.

Nem neheztelt, mert kedvelt, mert szeretett. Ugye most

már belátod, hogy keresve se találsz ilyen rendes, és

kedves barátot. Keresd meg az általa összenyálazott

könyvedet, vedd elő a róla készített képeket. És, mikor

már ott lesz előtted az, aki beszőtte életed, érezni fo-

god őt. Számolj kettőt, és mint a sebzett eresz csator-

nából az eső elered, neked szemedből a könny pereg.