Messziről ered és messzire vezet a Föld
egy-egy folyója.
És mindnek van köztes sodra, zöld
partja, bölcs medre,
és maga jelölte hossza. Bárhogy
is, de számomra nincs
kedvesebb, mint Tokajnál a
Bodrog, és a Tisza szerelmi
légyottja. Kit érdekel más
folyónak merre van iránya, mi-
lyen a sodra, a fodra. Mert csupán kettejük násza, és
a
------------------------------------
borissza Tokaj-hegy hat rám igazán. Ritkán járok erre, de,
ha látom őket, csak állok, meredve rájuk. Én úgy bámulom
őket, mint templom falán a legszebb ikonképet. Szinte va-
rázslat, ahogy a folyók a hegylába alatt
csendes nászban
eggyé válnak. Ezért is irigylem az öreg Tokaj hegyet, mert
tanúja ennek a gyönyörnek, s része e tájnak. Unszolom
is,
------------------------------------
lévén kíváncsi természet, kérdem az öreget, ki igen szem-
érmes. Ritkán szól, s mikor, ha válaszol, olyankor egészen
közel hajol. - Ne vedd dicsekvésnek fiam, súgja; én eleddig
sok titkoknak voltam, és még leszek is tanúja. De számod-
ra olyan rövidre szabott az élet, hogy addig csodálj minket,
amíg lehet. Okosan érvel az öreg. Nem is kérlelem
többet.
------------------------------------
Hallgatok. Higgadt, bölcs alkat, ő is elhallgat. Bóbiskol, hu-
nyorog, hisz hosszú volt a nap. Nekem
is, de maradok még
kicsit. Ijedt fenség az ég, egy ideig nézem még. Rég láttam
ilyet. Szemem issza, pórusaimba ivódik, szívembe lopódzik.
Az öreg hegy varázsa jeleket üzen, és már a Bodrog, és a
Tisza násza is itt van ereimben. Indulok, magammal viszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése