Nekem is volt szisztémám, érett
stratégiám, de mindig
ő lépett a sakktáblán. Fiam, nekem te hiába prédikálsz.
Várban királynőt mindig találsz. De olyat, kivel várat
építesz nem sokat.
Gondold meg jól, ahol te laksz, az egy
kutyaól. Gyere haza fiam, ne kódorogj a
nagyvilágban.
Azt mondod biztos egzisztenciád van, két lábon jársz.
-------------------------------
Biztos?
Mi biztos ma...? Nézzük reálisan! A városban
mindenki olyan egyedül van,
mint az ujjam. Gondold
égig fiam! Idehaza mekkora az ismeretség; a rokonok, a
barátok, ez nagy segítség. Persze,
ha itthon maradtál
volna, mostanra, akkora házad lenne, mint a nyugati
pályaudvar érkezési oldala. De még most sem késő, adok
-------------------------------
bő öt évet, és itt minden a
tied lesz És érvelt, kapacitált,
várt, mindig csak várt, kérlelt, levelet írt, telefonált. Volt,
hogy hízelgett kitartása,
volt, hogy terhemre esett unszolása.
Néha, ha nagy ritkán haza kerültem a leendő "becsültem"
forgott kockán. A ház, a kert; a rám váró "egzisztenciám"
volt a listán. Itt
minden a tied egy szavadba kerül, viheted
-------------------------------
fiam, mondta neki buzdultan. Nézd a kertet, az
almafákat,
ültethetnél százat, mit százat, ha megvennénk a szomszéd
telket, ültethetnél
ezret. Ilyenkor elcsuklott, elakadt szava,
szeme megnedvesedett. Elmentél
fiam! Ez régóta a szíve-
met sebzi. Hallgattam, de magamban igazat adtam neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése