Jehova tanúi

Furcsa jelenetnek voltam tanúja vasárnap. Házunk
gondnok asszonya ép a kukákat húzta ki a járdára,
mikor két éltesebb hölgy elé állt. Először, azt hittem,
hogy csak kérdezni szeretnének tőle valamit, de nem,
mert az idősebbik elővette a bibliát és, úgy tett, mintha
-------------------------------
citált volna belőle, de valójában csak hadovált. - Áldást
osztunk köztetek. Öröm hírt, jó hírt, szivárványt hoztunk
most tinéktek! A keresztet cipelt, kínt szenvedett Krisztus
feltámadott, és ehhez hasonló halandzsákat prédikáltak
az idős hithű asszonyok. - Ez valóban jó dolog, ennél job-
-------------------------------
bat nem is közölhettek volna, mondta házunk gondnoka.
- Na, de mi beszélgetni szeretnénk róla. Beszélgessenek csak
nyugodtan, de engem, amint látják vár a munka. Erre Jeho-
va tanúi úgy elképedtek, mintha leforrázták volna szegénye-
ket. Házunk asszonya meg sarkon fordult, és ott hagyta őket.