Életem gyakori vad dühe, egykori nagy tüze
be-
hamvad lassan. De még üszke varázsa izzik,
és
büszke parázsa bízik a holnapokban. S míg
szent
zsarátja ég, addig a szeretet lángja is
lobban. Bent
----------------------------------
moccan liszt fehéren az asztalra kitett kenyérben,
bent csillan a szőlőtől csent borban. Múlt idézőn
itt van bódító foka, erjesztő kovásza a mozdulatok
násza pillanatban. Ezért ékül, már csak te kellesz
----------------------------------
ledér emlékül igaz ok, és csupasz okozat. Nálatok
nélkül, mit sem ér a poéta akarat. És, mint fehér bo-
tos vak koldus kér, és céda álomnak éjszakájára kél
a préda nap, nagy szárnyakat adj sas-fióka gondolat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése