Húsvétok emlékére

Bizony rég volt, hogy itt fogott a város, de még ma is annyi

minden köt a szülői házhoz. Hová, ha érkeztem tárt karok-

kal vártak, és bár nem kértem, de glédában álltak. Anyám

a lelkét kitette kedvemért. Néhány napra kimondottan ezért

sürgött-forgott köröttem szegény. És olyan serény volt, hogy

engem mindig elvarázsolt. És apámat is, mintha kicserélték

------------------------------------------------

volna; ereje fölött ügyködött, de ő inkább az ivásra, és a szó-

ra volt ráhangolva. Nyilván ezen két tudománynak én sem

voltam ám elrontója. Így aztán virradatig bírtuk a szót, ittuk

a bort. Apám, mindig csordultig öntött, és, ha a pohár már ki-

fogyni látszott, újra töltött. De fenékig ám Bandikám! Ennek

------------------------------------------------

okán ittunk mi mindenre. Ittunk a magyarok istenére. Ittunk;

- és már jó előre - az elkövetkező szebb, és jobb időkre, de

főként az egészségére. - Egészségedre fiam, mondta is sok-

szor. - Egészségére, mondtam én is tucatszor. Jó pár éve már

itthagyott minket, elment apám örökre. Úgy vagyok én az óta,

------------------------------------------------

mint a kerge lepke este, mint, kit vonzz a mécsek pislákoló fé-

nye, akit megbolondít világa-fénye, de ki úgy igazán csak, an-

nak örül, ha repül, s, ha foroghat öreg kanóclángja körül. Én

az ünnepek fényét szememben, apám, anyám emlékét szí-

vemben őrzöm. Amikor a hazavágyás elkap, én a bőröm alatt

------------------------------------------------

érzem őket. És mikor, esti álom ringat; idézve éltüket, szívem

színesre festi emléküket. Tisztán hallom hangjukat, újra látom

arcukat, házukat látom, roskatag tornácukat. Ahol, apám bú-

csúzáskor anyámra szól; ne sírj már megint. Engem meg arra

int, hogy gyakrabban írjak, és most már ketten sírnak a kapu-

------------------------------------------------

ban kint. Ilyenkor mindig rájuk borul az ég, de aztán utánam

szólnak még. Vigyázz az úton fiam, és ha majd jössz legkö-

zelebb, az edényeket, és a befőttes üvegeket, nehogy otthon

felejtsd! Bizony, nagyon rég volt ez, de hangjuk, és élén üze-

netük még ma is mélyen fülemben, s bent szívemben cseng.