Nagyapámnak felderült az arca mikor nagyanyám a bort kimérte.
Papa a vasárnapi nagymise, és az ebéd után már szinte remegett
érte. Két csupor bor volt a porciója. - Köszönöm Roza, mondta.
Amit aztán reszketeg két kezébe fogta délután, s kiült a tornácra.
Olyan hat éves forma lehettem, … akkor még árnyékként követ-
tem, abban a reményében, hogy Amerikáról, óceánról, a haza út-
------
ról meg a nagy gőzös hajóról mesél nekem. Arról, amivel több-
ször hegynek ütközött, amivel végül is nagy viszontagság árán,
de mégis csak hazajött. Meséiből ezeket a részeket szerettem a
legjobban. De, míg az első ibrik bor el nem fogyott, hiába unszol-
tam ő a beszédtől igencsak ódzkodott. Bele-bele kortyolt a nedű-
be, és azt mondta - Unokám ez nem bor, ez bíz Krisztus szent vé-
------
re. Pödört egyet bajszán és krisztus vére úgy ment le torkán, mint
Amerika és Kanada határán a Niagara vízesése. Tudod unokám,
ma arról mesélek neked, mikor már a hátam mögött volt Ameri-
ka. Eközben nagyanyám ki-kinézett tudván, hogy milyen is a han-
gulat kint Isten szabad ege alatt. Papa tudva, hogy mama is hall-
ja, ettől kezdve hangosabban mondta. - Tudod Bandikám, én ma-
------
mát úgy szerettem, hogy otthagytam érte Amerikát, a mesés Ká-
naánt. – Hóbortos öreg, morgott mama magában, és legyintett.
Papa meg kacsintott rám, énrám a cinkos társra. Majd az ámbitus
grádicsán megkocogtatta pipáját, mintha az is az előadás kelléke
volna. - Tyuhéj, a betyáros árgyélusát! - mondta. Mókásan meg-
pödörte bortól nedves bajszát, és komótosan tovább folytatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése