Munka, és a megélhetés okán korán a városba kerültem. Az első
házba, ahová beköltöztem, az emeletek belső folyosóján faltól-
falig 20-ig voltak megszámozva az ajtók. Én pont a 20-dik küszö-
bön túl laktam, fent a negyediken. És, amíg a lifttől idáig megér-
keztem, lévén szagérzékeny egészen jól bevésődött, hogy a falak
------
között ki, mit főzött. Egy öreg jóságos, úri hölgy volt kinél kvárté-
lyoztam. Mikor, ha a kosztot illetően nem volt ötlete, tőlem kér-
dezte, milyen illatokat éreztem. Én minden részletre kiterjedően,
pontosan beszámoltam neki, ajtók szerint, és számozottan, hogy
innen-onnan milyen étel illat szivárgott ki. Másnapra a cetli ki lett
rakva a konyhaasztalra, a cekkerrel és a pénzzel együtt. Reggel
------
nyűtt, vállára vetett kabátjában keltegetett. Majd kint várt. Aztán
furcsa csoszogással az ajtóig kísért, amihez csak neki volt kulcsa.
Magára zárta, és még visszafeküdt. Számomra sosem volt titok,
hogy az nap mi lesz a vacsora. Mostanában gyakran eszembe jut
az étkek ősz varázslója, ki az élete alkonyán, akkor ott úgyszólván
fiának fogadott. Ő, már régóta fent főz Isten konyháján. Én akko-
------
ron, legény koromban sok helyen kvártélyoztam. Megszálltam
túl is, meg innen is a Dunán. Laktam Pesten, és Budán, de olyan
családias kvártélyom, mint nála, nem volt sehol, és soha. Mos-
tanában gyakran eszemben van az én jóságos Öreganyám, aki
olyan avatott módon főzött szabolcsi töltött káposztát, ahogy
odahaza, a sokat vágyot otthonomban az én drága jó Anyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése