Védjegy

Mint riadt fácánok raja, úgy rebben fel előttem a kába rohanásba

bódult időnek szárnyán a múlt események csapata. Ritka jelen-

ség ez, de ilyenkor látni vélem a múltnak okát, és a kusza követ-

kezmények visszahozhatatlan sorát. Valahogy úgy, mint mikor a

hátra hagyott út felvert porában, az események eső áztatta zápo-

-----------------

rában az autó üvegén át a törlőlapát egy-egy elindult mozdulata

után tisztává válik annak ablaka, és a vizslaszemem újra lát. Ez a

gyakori egymásutániság, bontja ki tekintetem látóhatárát, mely-

nek mentén, úgy derengnek utam szegélyén a napok, és az évek,

mint a fehérre meszelt hallgatag kilométerkövek. A nagy baj az,

-----------------

hogy ezek konok mód csak utólag emlékeztetnek arra, hogy ne-

kem a hosszútávfutónak ebben, vagy abban a szakaszban mit, és

hogyan kellett volna tennem. Hogy nyertem-e, vagy a veszteség

lett volna akkor ott lelkem, és homlokom bélyege? Miként lettem

ebben a szent ámokfutás őrületben sorsom, és önmagam védjegye.