Bízom benned

Vakon megbízom benned, hisz rég tudom ki vagy. Őrizlek, mint a

ki nem mondott szót, és a bozót mélyén szunnyadó csendet. Ismer-

lek, mint a magamba rejtett poklot, és a mennyet. Ha kell cipellek

kietlen havon, és a hátamon viszlek vadon perzselő napon. És én

akkor is együtt érezi veled, ha esik, ha zuhog fúj, és mennydörög.

---------------

Érzem örömöd, érzem bánatod. Igen, hiszen, ha kell a testvéred

vagyok, a rokonod, véred, barátod, támaszod, erényed. És, ha a

vétked? Akkor én néked Istentől megbocsájtást, feloldozást ké-

rek. Bár nem vagy te más, mint egy sorsa vert embertárs. Gyar-

ló, botladozó, a mások hibáján nevető, a maga baján szenvedő,

szerencsétlen ember. Csak egy elesett, idétlen ezer átkokkal vert

---------------

törpe próbálkozás. Máskor meg? … Szerencsés vagy. Hangadó,

glóriás, nagy messze kiáltó hegyóriás. Azt is tudom, hogy a lelked,

mikor, s mitől szenved. Átérzem győzelmed, bukásod. Csodálom

tudásod. Drukkolok neked az úton. Elmerengek veled a jelenen,

a múlton. Tetten érlek, mikor ott vagy az élen, mikor mosolyogsz,

fenn hordod az orrod. Persze azt is, észreveszem, ha zihálsz, va-

---------------

dul lihegsz, és tikkadtan megállsz. És nem szállsz ki, … csak szu-

szogsz, sebzetten hátul kullogsz. Igen, hiszen ”ilyen a boksz” ko-

ma. Ördög vigyora, Isten mosolya. A sors furcsa és különös finto-

ra, mert egyszer veszteségek sora … alázat, és gyalázat híg tora.

Máskor meg? Csinnadratta, és víg győzelmi csata. De abban biz-

tos lehetsz, hogy én mindig, és mindenhol veled leszek cimbora.