Veled érzek cimbora

Vakon megbízom benned, hisz rég tudom ki vagy. Őrizlek, mint a
ki nem mondott szót, s a bozót mélyén szunnyadó csendet. Ismer-
lek, mint a magamba rejtett poklot, és a mennyet. Ha kell cipellek
kietlen havon, és a hátamon viszlek vadon perzselő napon. És én
akkor is együtt érezi veled, ha esik, ha fúj, ha zuhog, villámlik, és

---------------
mennydörög Érzem örömöd, bánatod. Igen, hiszen, ha kell a test-

véred vagyok, rokonod, véred, barátod, támaszod, erényed. És, ha

a vétked? ... Akkor én néked Istentől megbocsájtást, feloldozást

kérek. Mert nem vagy te más, mint egy sorsa vert embertárs. Gyar-

ló, botladozó, a mások hibáján nevető,  ... s a maga baján szenve-
dő szerencsétlen ember. Csupán egy elesett idétlen ezer átkokkal

---------------

vert törpe próbálkozás. Máskor meg? Szerencsés vagy! Hangadó,
glóriás, messze kiáltó nagy hegyóriás. Én azt is tudom, hogy a lel-

ked, mikor, s mitől szenved. Átérzem győzelmed, bukásod. Csodá-

lom tudásod. És drukkolok neked az úton. Elmerengek veled a jele-

nen, múlton. Tetten érlek, mikor ott vagy az élen, amikor mosolyogsz,

és fenn hordod az orrod. Persze azt is, észreveszem, ha zihálsz, va-
---------------
dul lihegsz, s tikkadtan megállsz. Te nem kelsz ki magadból csak

szuszogsz, sebzetten hátul kullogsz. Igen, hiszen ”ilyen a boksz”  drá-

ga koma. Ördög vigyora, Isten mosolya. És a sors furcsa és különös

fintora, hogy egyszer veszteségek sora, alázat, és gyalázat híg tora.

Máskor meg? Csinnadratta, víg győzelmi csata. És abban az egyben

biztos lehetsz, ... hogy én mindig, és mindenhol veled leszek cimbora.