Virul a határ, hűs szellő jár kinn
a földeken. Az égen
fenn, záport ígérő szürke felhők
csapata delel a zeni-
ten ... Az út menti
szikkadt árokmeder száraz torka
nagyokat nyel, szikár cserepes szája
mohón várja, hogy
szomját olthassa idelenn. A
Föld öreg mellkasa lomhán
------------
zihál. Néhány perces megriadt
esőpermet szitál, majd el-
áll. Homokos, dombtetetőn, sármos kenyér
ígéret mezőn
lábalok ... Tömött
kalászok szára bólogat, kezemhez ér.
Jólesik a sárga
szálak méla simogatása. Boldog csende-
sen itt ringnak mind köröttem. És, amint
a sorok közt já-
------------
rok részegen, meghat, a jószagú térben víg nyárillatú vá-
gyuk. Hallom bolondos susogásuk.
Köszönök nekik, és ők
is rám köszönnek. Ezerszer ezer búzakalász hajtja le érett
fejét előttem. Hálásan üdvözölnek,
bókot mondanak. És én
is, mint gáláns lovag,
csókot szórok lábuk elé. Én már hó-
------------
napok óta járok erre felé,
de csak az autóüvegen át néztem
eleddig őket. Bár többször
csaltak ide kemence-mise, búza-
ima asztagukhoz. Ide a
kenyér-hite, nótakör-csoda önmaguk-
hoz. De én buta, nem álltam meg
soha. Noha hallhattam volna
cipóillat, foszló kalács hívó szavuk,
és templom énekük. De én
------------
balga lélek mindig siettem, s alig törődtem velük. Most, itt va-
gyok közöttük. Élvezem, hogy virul a nyár,
hűs szellő jár táblá-
juk ölében, csendesen érik a szem
Szent kéz áldása babrál bent
az ég kék, a Föld sárgásbarna blúza öblében.
És végre én is ven-
dége lettem a tájnak, része a
csendnek, s kelléke a búzatáblának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése