Míg
az ember él, van út s van úti cél, és hogy
odaérjél van hoz-
zá eszköz,
és bár a két végpont
közt a cél szentesíti az eszközt,
sorsod
fölött mégis csak Isten a
döntnök. De, ha a cél neki is te-
szik, Ő is szíved, és fejed szerint cselekszik.
Ilyenkor állhatatosan
ott van veled. Érzed, bent van a tudat alattidban. Segít neked,
---------
aggódik érted. Ott jár a nyomodban, ... melléd áll, ha elfáradtál.
Lehajol, megsimogatja fejed. Vízzel
kínál, ha megszomjaztál, és
szól. Pihenj meg! Készséges, segít neked ... Mondd el bajaid; mi
bánt, mitől félsz, mire vágysz. Útba igazít. Kisegít, ha rossz útra
---------
tértél, utat mutat, ha eltévedtél. Az Úr társul szegődik, támaszul
hónod alá nyúl. Azonosul veled, mert neki is az a célja, hogy beérj
a célba. És, ha már bent vagy végre, ha révbe értél, mikor ha meg-
állsz, ne nézz hátra, mert sóbálvánnyá válsz, mint Lót asszonya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése