Jégzajlás a Tiszán

A zajos napok kikezdik idegeid, repedt jégtábláid felmarják he-
geid. És, mint már annyiszor, ilyenkor látens-télkór sebeid ki-
újulnak megint. De ezt már régről tudom, és most is a te riadt
utad miatt aggódom vén kujon. Te vagy félelmem alanya, s a
riadt medred a tárgya. Kit érdekel most az Odera pajzán vágya,

------------------------------

s a Szajna erotikus álma? Kit a tengerére büszke gőgös Tem-

ze, és a Dnyeper folyó álmos medre, vagy a bő vizű Pó sármos

keble? Csak te vagy most fontos drága Tisza. Te szívem szerel-

me, testem sebzett ütőere. Hát csoda, ha én itt érted aggódom,

áradó fájásod végig hallgatom fagyos partodon. Hisz veled ér-

------------------------------

zek, és veled együtt magam is csitítom. Felajzott vagy nagyon, de

nyugodj meg, csillapodj! Mert, ha meg is reppenek öreg szemed-

ben, érzékeny medredben az ütőerek, nincs okod aggodalomra,

mert tavaszra behegednek újra. Öreg cimbora, pokol ez most ne-

ked, együtt érzek veled, szívem jámbora. Egyszer alább hagy, ez a

------------------------------

nagy rettenet. Elmúlik a fagy, a láz, ez a hideg ráz lidérces utazás.

Ma még sajgón tör, zúz téged, meggyötör betegséged. Ma még morog,

s zokog a te nagy háborús lelked, de hű néped lát, és érted mond most

imát. És meglásd, vén krónikás lázadért, ideges bajodban jeges áradért,

mint jó családokban a kólikás gyermeknek, megbocsájt majd neked.