Hálaima

Erős hitkötélen gondoktól viselős szélben, eltéphetetlen
lepedő feszül Istenért epedő vitorla időben. Kikötőbe tért
álmok párnája kereng, ágyak dunyhája dereng fehéren.
Elpihen a tornácok öblében. Fenn az égben pacsirta da-
lol, templomok harangja, angyalok hangja szól. Csillagok
-------------------------------------------
járják útjukat, az Úr szívében ámulat. Az égi mester épp
ezer ékszer percét, ezerszer ezer mese pelyhét szórja szét
itt lenn földi édenében. Nagy művét látva a teremtésben
megfáradt Isten elégedetten dől hátra. Ólmossá nehezült,
zsibbadttá merevült tagjaiban béna lett, de műve bevégez-
-------------------------------------------
tetett. Isten szája néma, nem beszél többet. Ő már csak
remél, és vár. Én meg mára érett, tudatra ébredt fejjel tu-
dom, érzem, hogy szeme előtt éltem. Köszönet azoknak;
-------------------------------------------
kik ott fent vannak öblében. Kik megtértek örökre, és biz-
ton megférnek ölében. Hol pacsirta dalol, angyalok hang-
ja szól. Csillagok járják útjukat, és az Úr szívében ámulat.