Várunk téged itt, mint meghitt, tiszta otthonokba várnak
vissza eltévedt gyermeket. Öreg szívünk sebzett lett, téve-
teg azóta, amióta becsaptál magad
mögött ajtót, ablakot
Itt hagytál minket magunkra kétségek, s remények között.
Azóta tűnt gyöngyöt, téged
keresünk, de csak ködöt kerge-
-------------------------------------
tünk itt. Ásít elhagyott szobád, vár rád anyád, apád, de hi-
ányzol te már másoknak is. Téged hiányol testvér, hiányol
barát, rokon. Ősz, szél sír itt, és sok hideg tél azóta.
Téged
-------------------------------------
remél nyár, tavasz. Nélküled már a virágzás, a lombhullás
sem ugyanaz. Vár az öreg ház, a kert, az öles porta, és azt
suttogja mind azóta, hogy téged vágynak, és visszavárnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése