Ritka vendégei a földnek

Átutazó vendégei a földnek megérkezünk meztelen. Természetesen nagy
dolgokra vagyunk hivatottak. Így szárnyra kapunk mind, majd legtöbben,
mint vergődő kérészek örvényben, hirtelen eltűnünk a semmi sűrűjében.
Pedig voltaképp Isten képmásai lennénk. Amíg teremtő kísértet járja át
karunk, szívünk, agyunk, addig alkotunk. Nyilván azzal áltatjuk magunk,

hogy valamit tán hátra hagyunk. De bizony eleddig nagyon keveseknek ada-
tott meg közülünk e földi tájon, hogy Isten nyomában járjon. Dicsőség, és tisz-
telet nékik mindnek, kiknek olyannyira erős volt szíve, és mégoly veretes hite
saruja, hogy a kiválasztottak csapását, a legfőbb Ura lábnyomát járta. Sok
emberöltő telik, míg közülünk egy ilyen megszületik. És bár Ő ezerrel tudja,

csodálják, ellátják sok földi jóval, emelik tettel, dicsérik szóval, de mindig jön-
nek Júdások, kik elárulják csókkal. És mindig lesz mondvacsinált ok, és lesz-
nek hozzá rafinált Pilátusok, hatalmat szolgáló senkik, kik kezüket mossák, az-
tán odadobják koncnak, de még keresztet is kap koloncnak. És bizony alig van
köztünk Simon névvel jelölt szelíd, ki magába dőlt hitvány korbácsoltat segít. 

Legtöbben csak nézik, ahogy az nyögve cipekedik, de úgy is büntethetik, hogy
házi őrizetbe teszik, vagy izzó vastrónon őt elégetik, talán fejét veszik, netán
keresztre feszítik. Mert bíz voltak ám itt Keresztelő Szent Jánosok mindig,
és még lesznek is Dózsák, meg Jézus Krisztusok, és utánuk jövő igehirdető
apostolok. Ők azok a kiváltságosok, akik lázadnak, kik hegyeket mozgatnak,

jövőbe látnak, fényt gyújtanak, utat mutatnak. Ti velünk egy meztelen
született átutazó vendégek titkos fényt, kincset hoztatok nekünk, kicsiknek.
Hős talányok, konok dacosok, hozzánk mérten, ti valóban Isten-képmásai
voltatok. Őrizze tetteiteket a kollektív emlékezet, nevetek legyen szent, és
kőbevésett. Ne vesszetek el az éjben, mint mi itt mind a semmi sűrűjében.