Vannak napok, … most már egyre többször, hogy a tükör furcsa
dolgokat mutat. Mikor hazaérkezem dagadt kezem, szemem
duzzadt, és olyan piros, mint az angóra nyúlnak. Sokszor úgy
gondolom nem én vagyok az, akit a tükörben látok. Azzal
csapom be magam, ha alszom rá egyet, reggelre egészen
másképp leszek. Lehet, hogy olyan önálltatás ez, mint a
csaláncsípés a köszvényesnek, hisz egy heveny kezelés csak a
tünetet szűnteti meg. Attól még nem gyógyul meg a beteg, ha
néhány napra lemond a húsevésről. Aki szédül, annak bizony ki
kell szállni a ringlispílből. Bőrig ázom mostanában, bár bokáig ér
viharkabátom. Megfagy bennem a vér, a lélek, és már a meleg
kályhánál is fázom, Félek ... Napok óta rosszakat álmodom.
Vergődve ágra, ébredve napvilágra kábán, és borongva szól rám
a falióra. Árnyam vagyok, fáradt, kedvtelen. Nem zavaros, de
friss forrásból, tiszta pohárból szeretnék inni. A holnapban, és
magamban akarok hinni nagyon és szertelen. Tudni szeretném
végre, hogy mi a rossznyavalya történik mostanában velem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése