Uram, te igazságosnak tartod magad, hibátlannak, de koránt sem
vagy az. Hiszen Ábel öcsém csupán egy semmi hitvány bárányt
áldozott neked engesztelésedért cserébe. Miközben én hegyeket
mozgattam meg érte. Már megbocsáss, mért kedvesebb neked
az öcs, mint a báty? Hisz mi egyként járultunk tehozzád. Uram,
-----
sok káromlásom a csillagokba szállt, túl kék eged rácsain, túl bár-
min. Mióta ezt tetted velem nekem lidércesek lettek álmaim. Ez
a gyalázat égbe kiált! Mi történt veled, tán elfeledted a magad
szabta szabályt? Mért csak Ábel öcsémhez vagy jó? Hisz ez a léha
állattartó nem méltó tehozzád. Te igazán tudod, hogy én nem va-
-----
gyok gyáva, és azt is, hogy több, és erősebb vagyok nála. Ne kelj
hát ellenem Uram! Inkább javítsad ki tévedésedet! Mert, ha nem,
akkor hát még ma a pokolra jut ez a te nyájat őrző hitvány embe-
red. Tüzes vassal égesd homlokomra földönfutó jeled, hogy tud-
ják, hogy látva lássák a népek a te mélyen megsértett önérzeted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése