Mikor a Föld mocorgó ideje eljő, a semmi magból bújik elő a so-
kat ígérő napraforgó. Ez a Föld felszínére törő zöld csira, maga a
csoda. Megannyi majdan fényre vigyorgó felhőtlen igent mondó
öröm. Olyan sárgás-barna virág özön ágaskodik az ég felé, ami if-
janti koromban bizony sokszor meghatott. Igen, mert számomra
------------------------
a gondtalan gyermek idők varázslatai voltak ők. Ők, kik a meg-
szabott glédában fogott szelíd rokonaikkal ellentétben szabadon
burjánzó vadon bokroztak itt-ott az árkok nyergén, az utak men-
tén, üde színfoltjaként a világnak. Köztük bürök, csalán, földhöz
ragadt szeder, iszalag, és még sok más alantos fény sóvár fajzat
toporgott lent. De ezekben is volt valami különös egymásba ka-
------------------------
paszkodó szeretet, azzal együtt, hogy sóvár szemük előtt suhant
el a fény, úgy valahogy, ahogy emberek fölött szállnak el napok,
s évek, hogy aztán nyomában derűsek, vagy borúsak, de újabbak
jöjjenek. Igen, mert többsége az élni akaróknak ritmikus fordulat
árnyai alatt nyögnek, és nincs helye szárnyas alkuknak ... Ilyetén
akként becsültem én a szegény lent vergődőket, hogy okosak ők,
------------------------
és bölcsek, ha ilyen békésen tűrik alantos létüket. De velük ellen-
tétben mégis csak a nagy, és délceg fényre forgó napimádó társa-
ikkal éreztem együtt, kiknek lelkében erős ösztön élt, s mert mind
fényt eszmélt. Csodáltam őket, ahogy ború után rögtön fel az ég
felé törtek. Sokszor Isten büntetésnek véltem, hogy szemben ve-
lük az embereknek, kiknek kezük, lábuk, sőt eszük is van, mi több
------------------------
kedvük szerint helyüket változtatják, de még sem, adatott meg, a
fényre forgó napimádók okossága. Ők nagyon is jól tudják a fifi-
kát, hogy az eufóriát adó napból nyerhetnek éltető fényt, és ener-
giát. S te haszonelvű sorstárs, ki Istent imádsz, te miért nem hasz-
nosítod a kapott mágiát. Hisz az Úr ezen túl észt is adott neked.
Mondd, a szeretetet, a fényt sorstársaiddal mért nem osztod meg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése