Az idő

Az idő legfőbb mániája az igyekezet, mint a suhanó expressz

vonat, mely mindig siet. S ahogy halad magával ragad derűje,

rohanó kénye árnya, s fénye. És egyre csak pereg, ... percre ke-

tyeg, s ahogy szalad, azzal álltat téged, azt hiteti el veled míg

fiatal vagy, hogy nem áll meg soha. De te, ne higgy neki, Ne,

------------------

mert egyettlen szava sem igaz. Hazug a szerkezet, hisz egy-

szer csak elfárad rugója, elfogy a mersze, elkopik perce, meg-

áll az óra. Persze te már nem tudsz, nem értesülsz róla. Csak

ők, az itt maradtak, kik megsiratnak, kik a nagy viharban el-

kaparnak. Ők aztán erősen érzik, és ... döbbenten nézik, hogy

------------------

megállt az óra mutatója. És bármilyen furcsa is, de nélküled is

ugyanúgy kel, fel a nap, és ugyanúgy nyugszik ... És mindegy,

hogy szép, derűs, vagy épp borús fent az ég, hisz a nyárra ősz

jön mindig, és tél után, tavasz. Minden ugyanúgy marad, a kü-

lönbség csupán csak az drága cimbora, hogy te már nem vagy.