A Tisza mederben egyik nap egyszer csak azt kezdték csivitelni a
parti fecskék, minő ellentétben velük, egy fecske gyilkos lett közü-
lük. Aztán a csicsergő fecskerajok a partot körül kerengve végig
fecsegték ezt a kokonok pletyka dolgot. Hisz köztudott, ha a fecs-
ke röpül, más bajának örül. A pletykaéhes népnek mesélve nagy
--------------
csicsergés közepette hozzá tették még, ez még nem pontos érte-
sülés, ez még nem bizonyosság. Aztán hónapokon át a jogi pro-
cedúrák kapcsán az okos fecskeintézmények nagy sokára meg is
hozták az ítéletet, végül is lőn bizonyosság. A fecskebíróság úgy
döntött, hogy azon a vadon tragikus napon, ott fenn a fecske szir-
--------------
teken, az eset kölcsönös önvédelem, ösztönös, és hirtelen felin-
dultdultságból esett. Logikus érvelés nem? A taláros nagytisztele
tűek, úgy rendezték a dolgot el, ha van áldozat, akkor bűnösnek
is lenni kell. De közben ahogy az lenni szokott a pletyka, pletykát
szült, és a sok "jól" értesült a saját galádságával szembesült. Ma
már könnyű átlátni a fecskeködön. De te, mint perben fogott csa-
--------------
ládtag, akkoron, mit mondtál volna annak, kinek van Istene, paj-
zsa, és jó kardja, amivel az intim körön belül a család becsületét
ebül óvja. Mit mondtál volna, neki kinek nincs vivni, sem titkolni,
sem nem szégyellni valója? Mit, azt, hogy értem az elkövetett tett
súlyát, átérzem következménye búját. Tudom barátom, és persze
--------------
belátom? De mit is kellett volna akkoron belátnom? ... És, ha ma,
messze a pörön túl, ha az eset ma özön érdekelne is valakit, akkor
bizony azt mondanám párás szemmel, hogy hálás neked a szere-
tő érdeklődésedért, az én fecskecsaládom. Köszönöm, jó volt látni
téged, és nagy öröm volt találkozni veled ... kedves fecskebarátom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése