- Azt mesélje el kend, hogy is vót az ott a strázsán.
- Hát az úgy vót hajják, hogy az egyik szavam a má-
sikba ne őccsem, hogy én vótam az őrszem. Ahogy
ott fel-le járkálok, valamit hallok. Na, ne mán! Mind-
két fülemmel erősen neszeltem ám. Hát, ott mósta-
tott a setétben valaki a nagy orosz télben. És hogy,
--------------
hogynem, éppen a parancsnok vót. Kiáltok neki ren-
desen, mert én soha nem is féltem, se magam árnyé-
kátul, se mástul. Állj, mert lövök! Aztán rögtön csőre
is töltöttem fegyverem. - Ne köpködj itt nekem ilyen
szavakat. - Hát mit csináljak, hallgassak. De még ille-
delmesen megkérdeztem. - Maga az tábornok Úr? Az
--------------
meg csak úgy félvállrul így szólt. - Naná! Mert, hogy
valamikor Ü is, mint mi itt mind jó, nyakas paraszt le-
gény vót ... Közel lépett, és hát, átnyújtotta kulacsát.
És nem teát ittam, de nem ám, hanem igazi szabolcsi
szilvapálinkát. - Az árgyélusát, igazán jó vót hallgatni
ezt a kedves történetet. Érzem a számba az ízét. - Na
--------------
várjanak mán kicsinykét, mert a két tehénke előtt mán
csak ízék van a jászolban. - Hajja, kendnek meg tátva
maradt szája, szólt rá szomszédjára Pista bá. - Tudok
róla, én hagytam tátva. - Igen ám, de kezében meg be-
aludt a pipája. Na, de, addig is folytasd te János. Azt
meséld el, hogy a Bryanski erdőbe, hogy égett le, szin-
--------------
te a szemetek láttára az egész város. - Hát ez legalább
olyan érdekes történet, mint a Pista báé. Azon a regge-
len éppen málé volt sült szalonnával, én meg kinéztem
az ablakon. Kölyökoromban így folyt a szó TV, és rádió
híján téli vasárnap délután az istálló meleg ... párazugá-
ban, a kékbe kavargó, égbe szálló pipafüstök fodrában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése