Szélhámos, és rossz kufár most a január, merthogy sok barkaág
nekiindultan bokrát bontja, s a gyanútlan hóvirág csokrát bogoz-
za. Alkuja gonosz, míg szája hideg lehelet, és hazudik, ha ily korán
víg tavaszra alkuszik. Hisz ma még csak romlás van gyomrában,
hamis ígéret, poklában jégcsap. Keserű üröm, fagy, baljós kísértet.
nyomában káröröm, és varjak. Miről károgsz te itt virágnak, fűnek,
------
fának, ha a pacsirta odalenn délen messze innen emelkedik dalán.
A nagykönyvben megvan írva, hogy a földön mindennek hőfoka,
és ős oka van. Veleje örökkön a fagynak, deleje a napnak, rügyfa-
kadásnak, ős oka a tavasz virágzásnak, barkaágnak. Nézz magad-
ba te szószátyár, jég szájú, hó tollas január, te szárnyas csapodár.
Hallgass csak, hallgass, ne károgj még tavaszt, se ékes szavakat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése