A termőföld szépségét csak az tudja megtanulni, aki képes
természetével azonosulni. Ki miközben szánt, vet, boronál a
föld titkát magánál is jobban megismeri. És a növény is úgy
tiszteli őt, hogy ahogy sarjad, növekszik a szár, ahogy a sorok
közt jön-megy, sarabol, araszol, eggyel, kapál. Úgy, hogy né-
---------------
ven nevezi őt a növekvő szál, sőt, barátnak tekinti, és tegezi.
Persze neki ezért előbb ezerszer le kell hajolnia. Akárcsak a
felszínre jött magnak, a földbe kell hullania. Aki ebbe nőtt be-
le, annak hajnalban megnyílik az ég, és még a nap is előre
köszön. Annak a májusi eső öröm, kincs, s vér, és aranyat ér,
---------------
s a nyári zápor keblét duzzasztó mámor. Azt a serkenő, a bur-
ján vetés tapintata, és a frissen kaszált fűszál, meg a száradó
széna illata az álomnál is jobban bódítja. Annak a gyümölcsfa
ága, levele, virága gondos kezéből, és okos szívéből nől ki, s
vele dobban. Aki ebben az örök körforgásban él, és évről évre
---------------
úgy szorítja, és fogja a gyeplőt, ahogy azt tisztességgel kell; vet,
kapál, boronál, akár metsz, vagy épp olt. És teszi azt értő mód,
és hite parancsolt becsülete szerint, arra a Hold, de még az ég,
is mosolyog, és mind a csillagok. Ha méltó mód végzi a földi
munkát, akkor őt az Úr áldja és a neki járó jussát két kézzel adja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése