Itt őrzik nemzedékek titkát, öles fák szegélyezik Bercelen a Tiszát.
Bősz párok nászát látták, ezrek románcát, kik már rég csendesek,
hisz már égiek. Annyi mindennek voltak ők tanúi. Víg tavasznak,
nyárnak, szelíd ősznek, lomb hullásnak, hideg télnek, ... jeges ár-
nak. Kikezdhetetlen szívóssággal állták itt a sarat mind, akárcsak
hős elődeik. Láttak rívó anyát, szült, fájt, begörcsölt, és legörbült
szájú síró kisdedet, nevető, eszméletére ébredő gyermeket. Lát-
----------------
tak fiatal életerős legényt, ki lombjuk alatt nemzett, máskor meg
ölt, mert kellett. Öreget kinek élete betelt, és a sorból kidőlt. Ezer
éves múlt sorjázik itt szemünk előtt. Dúlt itt barbár Tatár had, és
vad Török is, több mint százötven évig. Harcuk vak volt, önhitt, s
így kudarcba fúlt. Sok mindent láttak e fák, de leginkább elődeik.
Fogadták Rákóczi kurucait, itt kötötték, s itatták lovaik. Földiként,
víg ifjúként köszöntötték a vadászni serény Bessenyeit, és a sze-
----------------
gény szívbeteg Vácit is. Jó barát, ha egyszer erre jársz, állj meg
itt! Nézed meg jól e tájat, hallgasd a fákat, és, ha érzékeny vagy,
azt is hallod majd, hogy, mit susognak. Hallani fogod hős elődeid
sok okos szavát, és ős dalát, és itt találod a természet templomát,
tetten éred a csend varázsát. Itt, hol fürkész múlt, s jelen füröszt.
Ne menj tovább, állj meg itt, ha akár egy percre is! Meglásd, itt
e fák között eltátod szemed, s szád, és víg némaság telepszik rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése