Emlékeztek még rám drága szentek? És ti elköltözött régiek,
becsapott égiek? Bárhonnan is vagytok ti onnan rászedettek,
nincs nap, hogy ne gondolnék rátok. Szeretlek titeket. Így van
ez régről, hitem igéző szemlélők az égből, és mind, kik még
élők, múltam idézők onnan a Tisza végről. Én, most itt nagyon
puccos helyen lakom. Idesodort tőletek az élet. Ha ma látnátok,
--------------------
meg sem ismernétek. Nekem itt nagyon úri státuszom lett. De,
én még mindig oda kívánkozom hozzátok vissza, oda a Tisza
partjához. Igen, hiszen az én vágyott hazám, és a ti hazátok egy,
és ugyanaz. Lett légyen az bár Balsai, vagy Dombrádi szakasz.
Volt, idő mikor hozzám siettetek álmos hajnalokon. Bóbiskolva
vártatok az állomásokon. Ott toporogtatok mind a vártán, és mire
--------------------
ti ide kupémba bújtatok, nekem már egyetlen vagonomban sem
volt üres padom, persze szén híján … tüzes kályhám se nagyon.
Emlékszem, hogy agyon fagyott bénán fáztatok, és bár morog-
va, de másnapra elemózsiátok mellé tűzrevalót raktatok a táská-
ba. Ez akkor a szívemig hatott, mikor ti a kályhámba, száz szám-
ra szenet hoztatok. Tudjátok, én már régóta légkondicionált va-
--------------------
gyok, bár ne így lenne. Adná az Isten, hogy végre csodát tenne.
Én, hálás lennék érte, ha megint a régi állomásokra, ott nálatok
menetrend szerint gördülnék be. És, most ezt remélve, s ennek
okán csupán csak azt akarom mondani nektek. … Azt szeret-
ném üzenni mindőtöknek, ha még számítotok ott rám, ha még
vártok, hogy úgy gondoljatok én rám, ahogy én gondolok rátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése