Egy öreg kiszáradt fa ágáról csapott le az éhes madár a szürke
kisegérre, de nem sikerült a röpte. A sas a kiszemelt áldozatot
elvétette. Olyan ügyesen bujt be a szürke egérke régi járatába,
hogy a nagy égi szárnyas hosszas keresgélés után sem talált rá
nyomára. Aztán visszaszállt az öreg fa legfelső ágára. Nagyon
bánthatta a vakon elkövetett kísérlet, ... mert zavarában szár-
-----------------------------
nyait babrálta. Nem sokára károgó társaság, varjak jelentek meg
a kukorica tábla felett. A sas miként az imént lent, most ismét
zavart lett. Az addig támasz gyanánt szolgáló száraz ág hirtelen
megreccsent, a sas felrebbent. Majd a varjak közül egy rafinált
a csapatból zuhanva kivált, és a sas hátára szállt. Nem hittem a
szememnek, döbbenten álltam ott az árok szélén, és addig néz-
-----------------------------
tem, hogy már a szemem is káprázott. Szájtátva bámultam, hogy
tűri, és viszi az égi szárnyas hátán a gyalázatot. Kölyökkoromban
egy bölcs öreg mesélte, hogy az egek királya nem nagyon törődik
a potya utassal ő csak emelkedik, száll fel az égig, amíg aztán az
őt uralni vágyó alkalmi jegyese levegője elfogy. Az addig őrtálló
büszke lába megrogy, és zuhanni kezd a mélybe, le az örök éjbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése