Volt idő mikor vakon becsület kölcsönnel erős ösztönnel, tüzes
fiatalon éltem. És, ha kellett gavallér módon, merthogy volt mi-
ből ősi jusson fizetnem. Mesés, és víg mulatság volt ekkor még
a világ. Persze mára már óvatosabban járok, és bár szemüveg-
gel, de tisztábban látok. És trágár sem vagyok, szám nem hagy-
ja el rossz szó, sem átok, így aztán kedvelnek a barátok. Mert
----------------------
tudod mindennél előbbre való az emberbe, és az Istenbe vetett
hit, hisz a bűntől, és egyéb emberi nyűgtől csak ez szabadít. Így
manapság a Teremtő is kedves társaság. S, mert bíz Ő jóval böl-
csebb nálamnál, meg aztán mindig akad jó bor is házamnál így
engem Ő, víg barátként adaptál, és asztalomnál iszik napestig.
Mikor pedig búcsút int, mert már nyugodni kívánkozik. Egy szó,
----------------------
mint száz, ha Ő lefekszik, nekem még hajnalig nyitva a szemem.
Azon vagyok addig, hogy aznap miket mondott nekem. Aztán
reggel, mikor felkel, mint ki ellene bűnt követett el, én megint
csak neki gyónok, vele békülök. Mellé ülök, eszmét cserélek ve-
le. Persze legtöbbször várok ... Várom, hogy Ő emelje fel elébb
az imádságos csodát, majd óvatosan én is oda koccintom övé-
----------------------
hez a jó illatú reggel pálinkás poharát. Így indul egy-egy napom
az én szeretett főnökömmel. Szemben minden ellentétes nézettel,
s, ha kell, akár ezerszer is az anyja keservit! El ne hidd senkinek
barátom, hogy a Magasságos flinc-flancosan kávézik, ... vagy úri
mód teázik. Ne hidd, az angyalát! Mert Ő is, mint minden rendes,
és okos ember minden reggel legalább ötven fokos pálinkát iszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése