Tavasz várón

 Szép a zúzmarás zsombék csokor, szép a dérlepte fenyér bokor, és az

is szép mikor a fák még teljesen csupaszak, és mikor a hófedte utak

szikrázó fehérséget játszanak, ... de még is csak az a szebb, mikor a

ledér természet vidám tavaszról mesél. Mikor a tél nappal vágya, mint-

ha már múlna, mintha a deres éjszaka jeges álma már tűnni vágyna. S

-----------------

az idő hidegét, télheges sebeit unva a föld fagya enged. Mikor a nap-

nak bágyadt fénye jelez, bár még sápadt, réveteg, de már üzen a mag-

nak, s a gyökereknek. Ébredjetek, hiszen a fényre nyitni kéne! Szere-

tem, ha az ébredő virágok a nap felé bódulnak. Mikor csupa zsibon-

gás a földben, s részeg neki buzdulás a zöldben. Szeretem, ha ibolyák

-----------------

virulnak, és a tipegő bogarak járni tanulnak.  A fák, a virágok és min-

den növénynek virágzására, várok. Lehet, hogy zsémbes vén, és tü-

relmetlen ember vagyok én már. És, ha igen, akkor hát bocsássatok

-----------------

meg nekem. Nézzétek el régi, és örökös embereteknek, hiszen én már

csak fényre, meleg derűre, napos égre vágyom és tirátok lila május il-

latú orgona bokrok, zöld lombú fák, a susogó akácok, s a nyíló virágok.