Egy nap az almafa alatt, ritka madár jelent meg ker-
tünkben. Nyurga, csupa sár, sárga lábait léptetve fur-
csa begyesen jött-ment, majd hirtelen az eresz pár-
kányára rebbent. A hátán valami titokzatos kéket lát-
tam, olyan égboltos kék, és tengerkék közöttit. Melle
táján pedig csoda-barnát, lejjebb sárgát, de ott talán
--------------
még fehéret is. Na, de ilyet! Nem hittem a szemem-
nek. Annyira megfogott, hogy aznap éjszaka kék, bar-
na, s felváltva fehér meg sárga színek keveredtek ál-
maimban. Furcsa egy madár szerzet, megéltem kur-
Ta Hetven évet, de ilyet még nem láttam. Azóta ez a
--------------
"kék madár", így neveztük el, kertünkbe minden reg-
gel visszaszáll. Nyilván az éhség kergeti ide. Mago-
kat rakunk ki neki. Percekig csak eszik, majd egy ide-
ig derengve tollászkodik. És míg el nem száll, addig
mi naponta rendre, egyre csak gyönyörködünk benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése