Anyám előrelátó, és figyelmes, hogy bűn ez, vagy erény tudja
az ég. Eddig még nem tudtam megfejteni, és nem akarok dön-
tése felett pálcát törni, de az tény, hogy még ott is maga mellett
szeretne tudni. Annyi bizonyos, ha mélyen lelkem rejtekébe né-
zek, hogy a döntését rám nézve, megtisztelőnek érzem. - Egész
-------------
életedben hányt-vetett az élet fiam, mondja anyám nagyon logi-
kusan, s roppant reálisan. És ezt a maga ártatlan jóságában, úgy
hegyezi szépen, oly módon teszi, mintha csak azt mondaná, hogy
ma szombat van, holnap meg vasárnap lesz. Így, ilyen egyszerű-
en szemléli anyám az életet, az elkerülhetetlen, sorsszerű végze-
tet. Mostanában egyre gyakrabban jutnak eszembe ebbéli szavai.
-------------
De az életbe, és persze az Úrba vetett hitemben, merem remélni,
hogy a hazai földnek ezt a pár négyzet méternyi területét még
sokáig nem fogom igénybe venni. Mindenesetre, anyám váteszi
kijelentése óta, ha kimegyek a temetőbe apám és, a magam üd-
vére imádkozni, nevesül, mikor ha ott toporgok apám hantja kö-
rül, úgy tűnik néha, mintha az ő hangját hallanám feltörni a föld-
-------------
ből. Igen, mintha a hajdani időkből jönne valami hajnali didergés.
Pedig csak a fejemben motoszkál az ész, ott babrál bent erősen
a félsz. Mondom monoton, és önerősítés képpen, folyton azt suly-
kolom magamban, hogy semmi vész. Miközben az Istenhez imád-
kozom, már tudom, és egyre jobban érzem, miként feszül szívem-
nek a kés, és hogy sokasodik ereimben, és ... tagjaimban a mész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése