Öles fák

Öles fák szegélyezik Bercelen a Tiszát. itt őrzik nemzedékek titkát.

Ezrek románcát, bősz párok nászát látták, kik már rég csendesek,

hisz már égiek. Annyi mindennek voltak ők tanúi. Víg tavasznak,

nyárnak, szelíd ősznek, lomb hullásnak, hideg télnek, ...  jeges ár-

nak. Kikezdhetetlen szívóssággal állták itt a sarat mind, akárcsak

hős elődeik. Láttak rívó anyát, szült, fájt, begörcsölt, és legörbült

szájú síró kisdedet, nevető, eszméletére ébredő gyermeket. Lát-

----------------

tak fiatal életerős legényt, ki lombjuk alatt nemzett, máskor meg

ölt, mert kellett. Öreget kinek élete betelt, és a sorból kidőlt. Ezer

éves múlt sorjázik itt szemünk előtt. Dúlt itt barbár Tatár had, és

vad Török is, több mint százötven évig. Harcuk vak volt, önhitt, s

így kudarcba fúlt. Sok mindent láttak e fák, de leginkább elődeik.

Fogadták Rákóczi kurucait, itt kötötték, s itatták lovaik. Földiként,

víg ifjúként köszöntötték a vadászni serény Bessenyeit, és a sze-

----------------

gény szívbeteg Vácit is. Jó barát, ha egyszer erre jársz, állj meg

itt! Nézed meg jól e tájat, hallgasd a fákat, és, ha érzékeny vagy,

azt is hallod majd, hogy, mit susognak. Hallani fogod hős elődeid

sok okos szavát, és ős dalát, és itt találod a természet templomát,

tetten éred a csend varázsát. Itt, hol fürkész múlt, s jelen füröszt.

Ne menj tovább, állj meg itt, ha akár egy percre is! Meglásd, itt e

fák között eltátod szemed, s szád, és víg némaság telepszik majd rád.