Azon tépődök mostanában, milyen erények formáltak, mily vétkek
munkáltak akkorában. Tegnap igéjének malasztja, a régi tettek ha-
ragja tekint ma vissza régi önmagamra. Választ várnak okkal, s arra
vágynak joggal, hogy meghallgassam őket. Akárcsak a papnak
gyónni vágyó hívek letérdelnek elém. Mártíromságuk sebén, vad
lázak ölén, ifjanti vágyak, rossz lelkiismeret és bánat. Ó beszédes
ifjúság, te édes szomjúság, szertelen éhség, és te is te jóakaró
-------
tisztesség meztelen testét takaró becsület. Köszönöm nektek, hogy
megtiszteltetek. Ti, kik akkoron ott voltatok a gáton, ti a minden
áron megmutatom bohóság, és hiúság! Szentek vagytok ti Isten ál-
tal megáldott akarások serény gyermekei, mert hisz csak azt tetté-
tek tegnapok hősei, amit kellett, és amit lehetett. Én, általatok jelölt
vén papotok feloldozlak titeket vélt bűneitek alól. Mert még ha lett
volna is vétketek, mért törnék én ma pálcát felettetek. Iskolás ko-
-------
romban, ha formás kis kavicsot találtam a zsebembe raktam. Én, ak-
kor úgy gondoltam, hogy a kavics a tudás, és a bölcsesség köve,
a jóság angyala, és ha magamnál tartom, akkor jobb, több, gazda-
gabb leszek tőle, s általa. A kebelbeliek kinevettek miatta, persze én
nem sokat törődtem velük. Az ő eszük más srófra járt ők az én hite-
mért egy fabatkát sem adtak volna. Ha nekem ma, valaki a szívem-
ben kutatna, sok kova kavicsokat látna, és emlékköveket találna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése