Kölyökként, fölöttébb imádtam a görögdinnyét. Szinte bolondul
tam érte. Mikor este apám a robot bilincsét letette, ült még egy
kicsit a karos ládán, közben anyám mosdóvizet melegített neki.
Aztán mosakodás után, amint magára vette tiszta ingét, én már-
is ott lógtam a nyakán. Nekibuzdultan kapacitáltam szegényt.
-----
- Édesapám, dinnyét szeretnék enni. - Az anyád, mindenit Bandi
teveled nem lehet bírni ... Elegem van belőled, hagyd abba fiam,
fáj a fejem tőled. De én nem hagytam annyiban, unszoltam, nya-
fogtam. - Na, de Édesapám, hiszen tegnap este azt ígérte, hogy
vacsora után kimegyünk a dinnyeföldre. – Hát ha ígértem, ám
-----
legyen, de ne nyafogj itt nekem! - Menj a színbe, hozd a zsáko-
kat, és az úton fogd a szád, ne halljam hangodat! Akkor tájt
már két kerékpárt nyúzott a család. Neki indultunk. Apám szívé-
ben megbékélten taposott az élen. Én egészen a Paptagig egy
árva szót se szóltam. Az orrom alatt csendesen végig dudorász-
-----
tam az utat. Majd kint a kertben, mint fékevesztett gyermek a
homokozóban, ugráltam, bohóckodtam. Kezem - lábam járt, a
szám be nem állt. Mikor tele lett az összes zsák, a visszaúton
már apám is fütyörészett. Én meg, ki apám fia voltam, átláttam
a stiklit. Így fütyörésztem én is, és toltam apám után a biciklit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése