Nincs szebb, nincs kedvesebb szó, sem szentebb ének, mint
mikor azt mondja a szülő felnőtt gyermekének. Kisfiam! Azt
hinnéd szóficam, de nem, mert a szónak kimondhatatlan va-
rázsa van. Csodásan hat rám anyám szájából ez a szó. Olyan
jó, olyan megnyugtató, mint öreg szemének gyógyító fénye,
reszketeg kezének ölelése ... Sajnos ritkán van részem benne,
-------------
hiszen csak elvétve megyek haza. Pedig ahogy régen, ma is
szeretem őt hallani. Elmúlt dolgokról, angyali titkokról vallani.
Anyám régi énem, gyermekkori üdvösségem varázslója. Túl az
óperenciás tengeren, és az üveghegyen innen ő volt minden
rezdülésem tudója. Számomra nem volt senki olyan szeretően
jó, és drága ebben az Isten teremtette Galaktikában, mint Ő.
-------------
Úgy emlékszem gyermek időmben kora estéken felhőtlensé-
gem cirkusz sátrában cigánykereket hánytak a bohócok, és a
nyitott sátortető kupolája felett fényt sziporkáztak a csillagok.
Nekem csengtek a cintányérok, ... sátán mód szóltak a dobok,
Úgyszólván csak nekem húzták idelent a muzsikusok, a teljes
manézs kedvemért táncolt, zenélt és anyám felelt mindenért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése