1955-ben még javában dúlt a beszolgáltatás. A párt tervei, a ha-
talom erőszak szervei miatt a túlkapás úgy elfajult, hogy elapad-
tak az élelem készletek. Sokat kuláknak bélyegeztek. Üresek let-
tek a kamrák, a padlások; ... családok éheztek. Április másodikán
anyám beállított a sorba. A jubileum ünnepére: rizs, kenyér, liszt,
petróleum érkezett a boltba. Odahaza este a Szabad Európa
------
hangja recsegett az elnyomásról. Másnap az iskolába esve fent
lobogott a kommunista zászló. A tantermekben bent kórusban
zengett a szocializmus dala az ifjúság szájából. "Mint a mókus
fenn a fán, az úttörő oly vidám, ajkáról sosem fogy a nóta”. Azon
a napon egy megbízott párthű intellektus az iskolaudvaron arról
zengett nekünk ..., Hazánk a szocializmus útjára lépett, és, hogy
Rákosi a vezérünk. Hideg eső esett, átáztam. Néztem az áprilisi
------
eget, fáztam. Csak néhány kulcsszót jegyeztem meg. Az ügyele-
tes elvtárs ezeket harsogta; ... szocializmus, párt, kulák, Rákosi
atyánk a mi nagy vezérünk. Persze ezt már odahaza apánk is el
mondta nekünk. Hallgass a nevünk, be kell fogni a szánk! Így lett
nekem kék nyakkendőm azon a "szép" áprilisi napon, és fehér in-
gem az iskolaudvaron. Éljen a párt, és a vezér! Én a parittyás ku-
tya pecér, néhány kaviccsal, és újságpapírba csavart kenyérrel a
------
zsebemben dideregtem, és azon tűnődtem, árthatok-e apámnak,
ha az iskola mellett bent a templomban vasárnap, nem ebben
a hacukában misézem. Aztán lassan libabőrös lettem a pajtások
között. És nem csak én voltam alul öltözött. Jó volt bemenni a
fűtött osztályba, ahol a katedra fölött lógott vezérünk képe. Fent
virított a falon hazánk kopasz vezére. Mi meg ott csiviteltünk alat-
ta gondtalan, mi, az ő vidám fecske népe. Csakhogy én gyermek-
------
boldogan is mindig éhes voltam. Folyton a Szerencsi csokoládé
gyárra, a Berceli hangya, és a hentes boltra gondoltam. Ha majd
nagy leszek, odamegyek dolgozni. Csak erre tudtam gondolni.
Ilyenkor mindig mélyen Rákosi elvtárs szemébe néztem, és látni
véltem, amint pártunk kopasz vezére rám kacsint. Persze eközben
eszembe jutott az is a családra, és magamra nézve, hogy szegény
anyám már megint nem kent zsírt a kevéske csupasz kenyérre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése