A tengernyi szennyet, a mocskot, ami a mindennapos csatá-
ban feketére festi lelked, igyekszel lemosni az esti ima, a fohász,
az öntisztulás parányi medrében. És mikor már békében vagy
magaddal, és egyetértésben az Urral, ... váltig fogadod, hogy
többé nem vétkezel. Aztán másnap reggel úgy száll el az imába
foglalt szó mintha soha ki sem mondtad volna. Másnapra magá-
------
ba temet a vastagon egymásra rakódott hó, s a vihar lavinája. És
hiábavaló a vágy, az esküvés, az esti fogadkozás, ha az a valóra-
váltás során elvész. El, mert gyakori kísértés okán, és a cselekvés
hitvány fokán elcsábul a szív, s az ész. És arra eszmélsz, hogy már
ismét becsaptad Urad. Majd a bocsánatkérés sovány eszközével
igyekszel elnyerni Istened kegyét, csak neki ez már túlon túl kevés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése