Munkába menet zömmel a népliget mellett megyek el. Pár
perccel hét után itt jövök fel a hármas metró aluljárójából.
Hol minden reggel keresztet vetek, így emlékezem meg ba-
rátomról, a ligeti sövények, az örökzöld növények lakójáról.
Az én drága barátom halála előtt úgy döntött, ha nincs to-
ább élet, ha már csak porként, és hamuként van földi lét, ak-
------------
kor elégett tetemét itt a Planetárium mögött szórják szét a
rokonok. És az ok? Az, hogy testét semmiképp se rágják ga-
lád hangyák, se falánk kukacok. És most őt, az egykor volt
tüzet, itt vigyázzák a fák, a füvek, és a jóságos bokrok. Míg
élt, fölöttébb kedvelték angyali természetét, de hiába, ha
rossz szokása szerint tüdejét napi két doboz cigaretta ron-
csolta, marta. Szenvedett, fájt a seb, várta a végső órát, az
------------
ég áldja meg szenvedélybeteg valóját. Én, néha bizakodva,
máskor meg aggódva, de szinte naponta bejártam hozzá a
kórházba. Ő jobbára tudta, mi lesz a találka sémája, azt akar-
ta, hogy a kerekes székbe rakjam, és a hosszú folyosón át
kitoljam a teraszra. - Aztán mit kívánsz Józsikám; sört, bort,
vagy inkább pálinkát, ... kínáltam mókásan. És ő rezignáltan.
------------
Egyiket sem Bandikám! Én, csupán csak egy jobb fajta, szi-
varkát szeretnék a számba ... Jóska, úgy szívta magába a kó-
ros mániája füstjét, mint az ünnepi litánia során a templom
falak a tömjént. Aztán nőt szeretnél-e Józsikám? Tudod, én
már úgy elvagyok nélkülük, mint ahogy volt boldogabb idők-
ben együtt voltam velük, mondta. Miközben konok slukkok-
------------
ban szívta mellkasába a torok fojtó füstöt, majd lassan cifráz-
va fújta ki a pára ezüstöt. Átjárva testét; szeme üvegessé vált,
tüdeje zihált, szíve kalimpált tőle, és mikor végzett vele a hős,
ős jusson azt hirdette fennen, hogy vivát. Igen, Jóskát a nagy
kátrány megszállottsága okán testében összeaszódva, kedvé-
ben megfogyva a beteg dohányszenvedélye rántotta a sírba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése