Tegnap este hazafelé menet a kancsal Hold itt leselkedett a
füstös város felett. Fénye mindenen átütött, szinte már sütött.
A Kossuth adón bemondták, hogy az Üllői út Vecsésig bedugult.
Baleset történt, sok a sérült. Mentők vijjognak, fáradt autósok
mindenütt, felajzott hangulat. Araszol, cammog a kocsisor. Egyszer
csak az egyik autóból elém ugrik egy nyakigláb sofőr. Először
azt hittem szegény ördögről, hogy csak tüzet kér csupán,
-------
de nem, mert bután kiabál, nyálat ver, hadovál. Ma még ő, itt
valakit megöl, fennhangon köcsögöl. Széttárt égbe nyúló karját
látom az üvegen át. Látom a későesti éjben egy fájdalom tenger,
egy sikolyember ágbogát. És ott fenn egy régi békés Hold időben
a csillagos égen Mészáros nagyanyám udvarát. Mama éppen
fejés után a csuprokat rakja ki a köcsög-fára. Úgy emlékszem a
katonaságtól mentem haza. Búcsúzáskor szürke kötényében a
--------
kapuig kísért. Közhelynek tűnhet, de utánam szólt még. Intett.
Vigyázz magadra Bandikám! Ez volt hozzám utolsó szava. Akkor
láttam őt utoljára. Azóta emlékeim legszebb színe a szürke.
Most meg itt köcsögöl előttem egy nyakigláb ürge. Már nem
tudom mit mondtam neki, de szó nélkül beült a kocsiba. Majd
beleütközött az előtte álló autóba, az meg egy másikba. Tegnap
este hazafelé menet a kancsal Hold itt leselkedett a füstös
város felett. Fénye mindenen átütött, szinte sütött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése