Rám köszönt az Isten

A tegnap esti melegben a Kispesti kertemben rám köszönt az
Isten. Éppen a frissen kaszált füvön mentem át, amint hátra
tett kézzel járkált a fűtől illatos kertben, majd megállt előttem.
Jócskán meglepődtem, mert bár napi szinten beszélgetek vele,
de ilyen testközeli kontaktusba még sosem sikerült. Mint kide-
rült azért jött személyesen, hogy ősz fejemre áldást hintsen.
Jöttével végtelen hála öntött el, valami csendes őrület, amit
----------------------------------------------
úgyis neveznek, hogy Isten szeretet. Míg az Úr jelen volt nem

rótt fel semmi bűnt, és minden olyan légiesen könnyűnek tűnt.
De amint elment szörnyű űrt hagyott maga után. A rossz idő

pórusán gonosz szél fújt. Az égen komor szétnyúlt fellegek

gyülekeztek. Megbabonázott, ijesztett, hátam borsódzott, za-

vart. Az udvarban forgószél kavart, és tőből kicsavart a föld-

ből egy egész sor orgona bokrot. A hirtelen támadt vész a

----------------------------------------------

szomszéd kiszáradt szilvafáját derékba törte, és a kerítésnek

döntette. A gyümölcsfákba villám csapott, de tüzet egyik sem

fogott, viszont letört róluk minden ágat. A vihar egy párat az

utcára, néhányat a kert hátuljára sodort. Fentről a felhőkből

fél öklömnyi fagyos labdacsok hulltak alá az égből, és vastag 

fehér pamlagot terítettek a kertben. A jég darabok ütemesen

verték fejem felett a kalyiba tetőt. Miközben velőt rázóan dör-

----------------------------------------------

gött, villámlott. Csak álltam ott egy magam, mint hajótörött a

lakatlan szigeten. A jég annyira lehűtötte az előbb még forró

levegőt, hogy borzongtam, fáztam. Ahhoz viszont gyáva vol-

tam, hogy berohanjak a házba, de maradni sem akartam. És

én, az Isten gyávája vén, zavartan levegőért kapkodtam. A

forgolódásban, a nagy viharban, és a hajnali huzatban, arra

----------------------------------------------

ébredtem a paplan felett, hogy fázom. Az, hogy a tegnap esti

melegben a Kispesti kertemben rám köszönt az Isten, csupán

csak álom, de az is lehet, hogy a képzeletnek ezen fokán egy

kitalált történet, ami a remény okán született meg. Mert nem

láttam én egész életemben egyetlen egy élő Isten lényt sem,
de nem ám. Sem nem Pesten, kertem alján, sem nem Budán.