Régi emlék

Felhőtlen diák voltam. Éppen abban az eufóriás korban, mikor még ezer

vidám dallam száll az ifjú szívekben, és Isteni illat van a levegőben.
 A berceli templom-kertben, az orgonabokrok terében elkapott az örök
 örvény, vitt, sodort a szent májusi fény. Azt éreztem lelkem mélyén,

---------------------------------------------

hogy megérintett egy angyali lény. Nem láttam azelőtt soha. Berceli

ismerős rokona lehetett, ... akit talán csak arra az alkalomra hívtak

meg. A bérmálkozási körmenet ideje alatt mellettem lépkedett. Köz-

ben azt figyeltem hogyan hullt alá a gesztenyefa ezer szirma barnás

szőke hajára. Alig néhány szót váltottam vele, de kezem-lábam tőle

---------------------------------------------

remegett. Akkor láttam őt először, és azt remélem, hogy nem utoljá-

ra. Azóta álmaimban furcsa mosolya elő-lőjön. Különös árnyéka

rám köszön. Alig tizenöt éves voltam. Azóta bizonyosan ő is megöre-

gedett. De úgy szeretném, ha legalább egyszer nem délibáb lenne. Sze-

retnék beszélgetni vele, vagy, ha lehetne inkább csak szólni hozzá, úgy

szeretném látni, ... vagy csupán csak szerényen és némán a kezét fogni.