Arra gondoltam

Végzős diák voltam éppen. Abban az eufóriás korban jöttem el
ide a pesti forgatagba, mikor még százszámra szólt a Beatles
nóta a tizenéves ifjak szívében. Olyan felhőtlen korban, mikor
még odahaza valóban kék, és szép tiszta volt az ég. Úgy emlék-
szem, hogy tavaszi hónapokban friss élet borult az árkokra, és
-------------------------------------
ezer virág virult az utcák porában. Bódultan dudorásztak a fák,
s a tavasz borától részegülten imbolyogtak a bokrok. Épp a nap-
okban készültem menni. Szerettem volna otthon lenni. Ott, hol
ilyen időkben akácok, és orgonák énekét lehet hallani a kertek-
ben … Arra gondoltam, hogy ennyi év után milyen jó lesz majd
-------------------------------------
újra Bercelen magamba inni a Tisza levegőjét, tüdőmbe szívni a
hazai föld tiszta páragőzét. Néhány hete az öcsém azt kérdezte
a telefonban, hogy ... - Aztán haza jössz-e. bátyám? - Már hogyne
mennék Lacikám, hiszen ezer éve be van jegyezve noteszembe!
Persze, mint sokaknak terve, ez most nekem se jött össze ... És,
-------------------------------------
mint ezer más dolog, ez is csak megmaradt álomnak. Pedig hát,
ahogy sok éven át, ma is csak haza csalnak a bodzabokrok. Hív-
nak a látnok nyárfák, és a pletykás szájú víg akácok. Ott állnak
ma is tatakaros glédában az árkok partján a régi barátok. Titkos
jeleket adnak. Magukhoz intenek a társak, és mind visszavárnak.